Kiállítás a Budapest 1114, Bartók Béla út 29. alatt található egykori kínai étteremben.

2012. november 5 – 17, 16.00-19.00

Résztvevő művészek:
Mike AINSWORTH (UK), SÓS József, ZÉKÁNY Dia, Aubrey RAMAGE LAY (USA), Davor PAPONJA (BiH), Laura ARENA (USA), LEVKÓ Esztella, ERLICH Gábor, KIS Judit, PÁLINKÁS Bence György, BOGYÓ Virág (PR Csoport), Hódi Csilla (PR Csoport)

A workshopot Thomas KILPPER (DE) vezette.

SRIAT „Social Responsibility in Art Today” avagy „Társadalmilag elkötelezett művészet napjainkban” címen indított kezdeményezés az elmúlt két hét során három különböző  szinten valósult meg: egyrészt a művészek két hetes intenzív workshopján, másrészt az  At Wang’s kiállításként, illetve a Ludwig Múzeumban rendezett nyilvános kerekasztal-beszélgetésen. A résztvevők a gyakorlatorientált kéthetes workshop során a művészek és a művészet a mai társadalomban betöltött komplex szerepének vizsgálatára koncentráltak. A projekt az alkotói folyamat demokratikus és együttműködésen alapuló megközelítését tűzte ki célul. A kezdeményezés szabad teret biztosított a kísérletezéshez egy sor olyan, a résztvevők által relevánsnak ítélt probléma boncolgatására, mint a szólásszabadság, családon belüli erőszak, a hajléktalanság, a nemzeti öntudat és identitás kérdése, a központosított hatalom és demokrácia viszonya a közigazgatás valamint a kultúra területén. A workshopon 12 magyar és külföldi művész vett részt, a folyamatot a Berlinben élő Thomas Kilpper vezette. A résztvevők Kilpperrel együtt a kollaboratív munka részeként tanácskozásokat tartottak, majd többek között közös köztéri intervenciókat hajtottak végre. Amolyan terepgyakorlatként részt vettek az október 23-ai utcai megemlékezések több helyszínén is, és számba vették a főváros politikailag jelentős vagy kulturálisan telített színtereit is. Számos kortárs köztéri szobrot és emlékművet úgynevezett „egyperces-szobrokká” vagy „guerilla-szobrokká” alakítottak át, így ezek olyan politikai és kulturális problémákra reflektálnak, mint például a cenzúra vagy a hajléktalanság központi “megregulázása”. A szobrok átváltozása csak pillanatnyi volt, az intervenciók során efemer anyagokat használtak, az éjszakai intervenciók dokumentációját a kiállításon mutatták be.

A workshop bázisa és a kiállítás helyszíne a Bartók Béla út 29. szám alatti üzlethelyiség volt, mely nemrégiben még kínai étteremként működött. Az helyiség adottságainak megfelelően, annak átmeneti jellegére alapozva a résztvevők folyamatosan alakították a teret, az egykori kínai étterem atmoszférája a zárókiállítás tematikáján is visszaköszönt. A közös munka során felmerült kérdések vizuális rögzítésének felületévé az étterem falai váltak: a kezdetben fehér falakat közös, nyílt naplóként használták a művészek, melyet az egyes résztvevők időről-időre átírtak. Később a kínai stílusú fa falburkolatot felhasználva egy labirintust, vagy bunkert hoztak létre, amit az együtt felhalmozott talált tárgyak vagy korábban használt műtárgyelemek elhelyezésére szolgál. Ugyanakkor ez a kollektív installáció egyes szegletei a személyes megnyilvánulások, és az alkalmi művészduók által létrehozott videóművek bemutatási helyszíne is. Falfelületek híján a központi teret uraló, kinetikus installációkat idéző, videószalagok és kazetták segítségével kialakított felület szolgált a fotódokumentciók bemutatására. A megvalósítás módja és az asszociációknak teret engedő anyaghasználat a politikai aktivisták Do-it-Yourself elveit tükrözi. A tér egy állandó átalakulás lenyomata, éppen ezért, a környezetet sokkal inkább a kéthetes alkotófolyamat tárházaként, mintsem kiállítóteret kell értelmeznünk.

Ugyan ez a mentalitás jellemezte a kiállítás megnyitóját is, amelyre a résztvevők két performanszt mutattak be. Építőmunkások fehér overalljába öltözve a workshop során a falra firkált, de időközben feleslegessé vált motívumokat vagy kiüresedett szlogeneket a jelenlevők szeme láttára fehérre festették. Ez idő alatt az emeleten egy fiatal kínai szakács, a workshop során létrejött egyik videómunka főszereplője tradicionális galamblevest főzött a jelenlevő vendégeknek – a kulturális különbségekre való tekintettel galambhús nélkül. A kínai ételt a résztvevők gyűjtőszenvedélyének és társadalomkritikai attitűdjének egy megnyilatkozása egészítette ki: a megnyitót megelőző napokban annyi és olyan minőségű eldobott vagy eldobásra szánt élelmiszert gyűjtöttek össze, amivel a jelenlevőket megvendégelhetették.

Projekt-dokumentáció:

A SRIAT projekt az Igor Metropol Kulturális Egyesület szervezésében, az Magyar Képzőművészeti Egyetem Intermédia és Művészetelméleti Tanszékeivel együttműködésben valósult meg.